Cafe CDT765SSFSS sorozatú, rozsdamentes belső beépített mosogatógép rejtett kezelőszervekkel - rozsdamentes acél
Vásároljon Mosogatógépeket / 2025
1 Canon 35mm f2 áttekintés:
két Műszaki adatok:
3 Jellemzők:
3.1 Teljesítmény optikai szempontból:
3.2 Bokeh:
3.3 Autofókusz:
3.4 Képstabilizáció:
4 Előnyök:
5 Hátrányok:
6 Következtetés:
Régóta vágyom arra az időszakra, amikor a bolygót átitatja a meleg aranyfény, ami lehetővé tenné, hogy drámai és lélegzetelállító fotókat készítsek a Canon EOS 7D Mark II fényképezőgéppel, hasonlóan egy epikus képeslapfotóhoz egy jól ismert helyszínről.
Ha a legteljesebb mértékben kihasználom az aranyórákat, olyan meleg tónusokat tudok alkotni, amelyek egyedülállóan a sajátom.
A gyenge fényviszonyok hosszú árnyékokat vetnek a tájra, felfedve annak szerkezetét és textúráját.
Ez a helyzet jól illusztrálja a közmondást: „aki korán kel, elragadja a napot”.
A Canon 35 mm-es f/2-es objektívem folyamatosan fel van töltve, és készen áll a következő hajnali felvétel elkészítésére.
Ezzel a Canon EOS 7D Mark II-re hangolt, gyenge megvilágítású objektívvel soha nem kerültem a legkevésbé kívánatos keretbe.
A 35IS fokozza az előző prime objektív már amúgy is kiváló középélességét, ugyanakkor kiterjeszti ezt a vizuális szépséget a keret külső sarkai felé.
Élesebb, mint a kiváló 35 literes, a 35 literes rekesznyílásokkal egyenértékű.
A Sigma 35 szigorúbb értelemben erősebb, de az élesség mindkét objektíven viszonylag magas.
Azt javaslom, hogy nézze meg a Photozone által itt közzétett eredményeket, ha érdekli a diagram tesztelése.
Annak ellenére, hogy ennek az objektívnek a régebbi és a jelenlegi változatát is f/2-es prime-ként árulják, az objektív újabb verziója észrevehetően fényesebb, és t/stop-értéke (pontos fényáteresztés) 2, ami megfelel a marketinges f-stopnak.
Ez is segít áthidalni a szakadékot a Sigmával szemben, mivel a fényinformációja f/1.5, amit a DXO, az efféle dolgok iránt kissé megszállott webhely mondja.
Például a Samyang 35 mm-es f/1.4 széles látószögű US UMC aszférikus objektív T-stopja 1,8, ami azt jelenti, hogy valamivel fényesebb, mint az általam értékelt Canon f/2.
Ha a rekesz nagyra van nyitva, a vignettálás nyilvánvaló lesz (körülbelül két lépés a kanyarokban), de őszintén szólva a matricázás olyan könnyen korrigálható manapság akár JPEG-hez, akár bármilyen RAW programhoz, hogy ez alig kérdés egyáltalán.
Bár az újabb objektív vignettázása kisebb, mint a régebbi Canon objektívé, és kevésbé nyitott, mint a Sigma, a Sigma ezen a területen jobb teljesítményt mutat f/2-re leállítva, mint a 35IS.
Lehetetlen más kifejezést használni a teljesítmény jellemzésére ezen a területen, mint a „megjósolt” kifejezésen kívül.
Az a tény, hogy a kromatikus aberrációk, amelyeket gyakran zöld vagy lila szegélyként ismernek a nagy kontrasztú területek körül, SOKKAL jobban szabályozhatók ezen az új objektíven, mint az általa helyettesített régebbi modellen, ez az új objektív talán legfontosabb szempontja.
Ez volt a régebbi objektív jellemzője, ami nem mondanám, hogy a legkevésbé tetszett.
Nem tapasztaltam semmilyen CA-t a terepen, még akkor sem, ha szilárd kontrasztú jeleneteket fényképeztem.
Az újonnan kifejlesztett optikai receptúra és a bevonatok sikeresek!
Az alábbi kép úgy készült, hogy a fényképezőgépet közvetlenül a téli napba irányítottam, ami annyira erős volt, hogy megnehezítette a felvétel elrendezését.
Ez a kép tónusos lett az utófeldolgozás során, de további CA-munkát nem távolítottak el.
Az ágakat borító jégcsapok voltak a domináns fókuszban.
Ennek az objektívnek olyan „kinézete” van, amely jól illik más kiváló objektívekhez, mint például az EF 135 mm f/2L vagy EF 100 mm f/2,8L IS, ami számomra portréobjektívként számít (kiváló élesség és körvonalazás) háttérből) és rendezvénymunkám lencséjeként is.
Mindkét felhasználási mód kiválóan alkalmas portrékészítéshez. A dolgokhoz közelebbi fényképezés különféle kreatív alternatívákat tesz lehetővé, mint például a háttér elmosódása, miközben megőrzi a fénykép témája kiváló élességét.
Ez volt az elsődleges tényező, ami miatt úgy döntöttem, hogy inkább Canon fényképezőgépet vásárolok, nem pedig Sigma fényképezőgépet.
Ami a bokeh-t illeti, a Sigmával készült fényképek nem hagytak nagy benyomást, különösen az „átmeneti zónában”.
Az egyensúly kissé túlságosan megbillent az él irányában.
Emiatt csak egy maroknyi fényképet láttam (idáig), amelyek valóban nagy benyomást tettek rám, és a legtöbbször a leállított, éles tájképek, amelyek kiemelkednek számomra. nem sok köze van a sekély mélységélességhez.
A Canonra viszont egészen más volt a reakcióm. Nekem az a benyomásom, hogy jobban lekerekített.
Az élesről a nem élesre való váltás nagyon sima, ami különösen lenyűgöző az objektív nagy látószögű gyújtótávolságát tekintve.
Az átmenet zökkenőmentes, és a kép élen kívüli területeinek csúcspontjai sokkal kevésbé „elfoglaltak”, mint az előző elsőben.
Ez a kép azt a kellemes bokeh hatást mutatja be, amely akkor érhető el, ha „normál” objektívet használ egy termésérzékelővel rendelkező fényképezőgépen:
Mivel a 35IS nyolc lekerekített rekesznyílású lapáttal rendelkezik, képes megörökíteni a körkörös csúcspontokat, miközben megtartja eredeti alakját, még akkor is, ha a rekesz le van állítva.
Ellentétben a csoport többi objektívje által előállított csúcsfényekkel, az ezzel készült objektívek gyakorlatilag mentesek minden műterméktől vagy koncentrikus köröktől (hagyma bokeh).
Sajnos a keret szegélyéhez közeli bokeh kiemelések kis mértékben a „macskaszem” formáját mutatják, de sajnos ez meglehetősen jellemző.
Az USM (Ultrasonic Motor) meghajtó a 35IS jelentős frissítésének részeként került beépítésre.
Lehetővé teszi a teljes idejű kézi felülírást (a gyűrű megfogása és az élességállítás), és felgyorsítja a folyamatot, miközben minimálisra csökkenti a keletkező zajt.
Hallom azonban, hogy az elemek mozgás közben keverednek, annak ellenére, hogy mások mit mondtak az objektív csendjéről és arról, hogy milyen gyorsan tud fókuszálni.
Mások azt állították, hogy az objektív teljesen néma. Nem vagyok benne biztos, hogy ez csak az én példányomra vonatkozik-e, de lehet, hogy tovább vizsgálom a Canonnal.
Nem ez a legzajosabb az objektívem közül, de nem is a leghalkabb.
Az objektív nagyon pontosan fókuszál, ami rendkívül fontos.
Mindig lenyűgözött, hogy mennyire tiszta és fókuszban marad.
Mivel gyakran használom ezt a széles rekesznyílású objektívet, rendkívül fontos a tökéletes vezetés elérése olyan helyzetekben, amikor a mélységélesség viszonylag sekély.
Amikor AFMA-t végeztem a testemen, nagyon reprodukálható, következetes eredményeket kaptam, amikor kivittem őket a terepre.
Ez az objektív egyedülálló, mivel képstabilizátorral rendelkezik, és a legnagyobb rekesznyílással rendelkezik a Canon által jelenleg kínált objektívek közül, amely a technológiát (IS) használja.
Mivel technikailag ez az az objektív, amelyet a leginkább „kézben tartható” rendszerhez vásárolhatok, fantasztikus választás bárki számára, aki érdeklődik a videózás iránt.
Elég lassú záridővel is lehet fényképezni (megfelelő technikával akár 1 másodperchez is tisztességes tartási sebességet lehet elérni).
Nem sok gyakorlati oka van a lassú zársebességnek, de kreatív lehetőségeket nyit meg (például amikor egy kisebb mozgást szeretnék szembeállítani egy statikus tárggyal).
Ennél is fontosabb, hogy ritkán aggódom amiatt, hogy a fényképezőgép bemozdulása befolyásolja a hasznosabb záridőt (például a másodperc 1/25-ét vagy 1/15-ét).
A Canon IS technológiájának ez az alkalmazása automatikusan meghatározza, hogy szabványos fényképezési megközelítést vagy pásztázási technikát használ-e, és ennek megfelelően alkalmazkodik.
Sok szempontból hatékony technika, amely jóval kompaktabb csomagolásban segít pótolni az f/1.4-es versenytársak szinte egyablakos előnyét.
Más szóval, segít pótolni a különbséget.
Ezzel a választási lehetőségek száma összesen legalább hat, nem számítva a régebbi, 35 mm-es Canon f/2-es objektívet (már megszűnt, de könnyen elérhető).
Az egyik leggyakoribb gyújtótávolság a 35 mm-es tartomány.
A Samyang 35 mm f/1.4 objektív a legelfogadhatóbb áron, mindössze 400 dollár feletti áron.
Mivel ezt az objektívet manuálisan használják, előfordulhat, hogy nem alkalmas bizonyos fényképezési alkalmazásokhoz.
Ugyanez vonatkozik a Zeiss kínálatára is, annak ellenére, hogy nagyon kevesen hasonlítják össze az ilyen objektívek közötti vásárlást.
A Zeiss optika figyelemre méltó, de manuálisan kell fókuszálni, és kissé drágák.
A három AF alternatíva – ebben a példában a két Canon és a Sigma – valószínűleg a vásárlók túlnyomó többségét fogja érdekelni.
A Sigma objektív modernebb kialakítása jelentős kihívás elé állítja a már bevált L objektívet, és ha a lehető legélesebb képet keresi, akkor a legjobb választás a Sigma.
Másrészt, az L objektívnek gyönyörű a megjelenítése, amely véleményem szerint művészibb és kevésbé klinikai, mint amit a Sigmától kapunk.
Ha feltétlenül rendelkeznie kell a piros gyűrűvel és az „L” kinézettel, akkor a 35L a választása, bár ez a legdrágább a három közül.
A Sigma most a kategória legkedveltebb alternatívája; árban a középső opciót képviseli, maga az objektív pedig meglehetősen jelentős.
Az új „kis” Canon viszont az, amelyik elnyeri a voksomat, mivel úgy gondolom, hogy kiváló egyensúlyt teremt a két másik elérhető választás között.
A bokeh azonban gyönyörűen elmosódott, bár hihetetlenül éles.
Teljes méretét és súlyát tekintve messze a legsűrítettebb az elérhető opciók közül.
Ha bármilyen videómunkát szeretne vállalni, kétségtelenül a 35IS-t kell választania.
Az a tény, hogy most ez a legalacsonyabb ár, még vonzóbb választássá teszi.
A nyomozásom a Canonhoz vezetett, és azt kell mondanom, hogy nem hagyott cserben. Összefoglalva: